A Kastély

Tárgy: A Kastély Vas. Aug. 30, 2009 8:04 pm

"Messze a város zajától, elrejtve a világ elől, tám eme hely az, mi minden képzeleted felül mulja. itt nem számít honnan jöttél, vagy épp hogy ki is vagy. Nem számít leszel e valaki, hisz már ide tartozol.
Részben a földhöz, az éghez...a vízhez, és a levegőhöz...."

Ha utad a tisztáson vezet keresztűlaz erdőben néhány röpke méter után, egy kőhídhoz érsz el, mely egy patak fölött ível keresztűl. A hegyre vékony, kacskaringós út vezet fel, sziklákkal tarkított, fás bokros területen.
Egy fensíkhoz érve, lábad tán gyökeret ver, s ámulva meredsz fel ama grandiózus épületre, melynek tornyai egyre magasabbra törnek fel az égbolt felé.
Hogy haladsz közelebb,nagy méretű, majd 2 méter magas kőkerítés az mi fogad, csodásan megmunkált kovácsoltvas kerítéssel. Mikor a hold fénye megcsillan rajta, néhány pontja ezüstösen ragyog fel, mesébe illő látványt nyújtva. Ahogy átlépsz a kerítés vonalán, utad egy szökőkút felé vezet el, melynek közepén, három farkas ül s vonyítja a holdat. Szájukból víz spriccel elő, ezzel furcsa hangulatot, s összhatást kölcsönözve a tájnak.
Kicsivel feljebb, egy lépcsősor tetején, nagy kétszárnyas, finoman megmunkált metszetekkel borított Tölgyfa ajtó fogad. Kopogtatók, mik ott sorakoznak, fajkasfej forma nyutott szájában fogai között nehéz karikával. melyekből elég csak egyszer egynek az ajtóhoz koppannia, odabent máris tudják, szinte az épület minden szegletében, vendég érkezett.
Mikor feltárúl az ajtó, egy 17 szd berendezésével ellátott előtérben találod magad. A falakat, akornak megfelelő festmények díszítik, s végig kísérnek egészen a Halig hol stillusos jegyei, még mindig fellelhetők.
A Hal végében kétszárnyas lépcső tárúl szemed elé, középpen stillusosan elhelyezve, s falnál, szintén a kor vívmányában készűlt óra vigyáz az idő multára, s ha tekinteted tán oldalra vándorol, a korlátok szegletébe, bronz farkasok pillanatanak vissza rád, mik élethűen adják vissza a valóságot. A lépcső kétfelé vezet el. A kastély nyugati, s keleti szárnya felé. A hosszú folyosókon, régi páncélok, s fegyverek díszítik a falakat, felsorakozva az ablakok álltal hagyott űrben.
A harmadik, s negyedik emeletenszobák sorakoznak fel, (nem meghazuttolva a kastély többi részén uralkodó hangulatot) míg a másodikon, könyvtárak, s 200 férőhelyes tanácsterem, a lehető legpazarabb berendezésekkel. Kanapék, fotelek, s egy zongora, a vörös atlaszjelyem függönyök fel-fellibbenő takarásában.
Szinte minden emeleten akad mozsdó, s fel lelhető, oly szoba is, melyhez külön fürdő is párosul.
Az étkező, és a konyha a földszinten foglal helyet, melyekhez a halból a második ajtó vezet el.
Ám van valami, mi tán tesz egy lapáttal a csodás hangulatra. Egy örökösen zárva tartott régi vasajtó, mit már igaz a rozsda esz, mégsem nyitható ki, csak a megfelelő kulcsal. Odalent hosszú alagút rendszerek húzódnak, mik behálózzák az egész bírtokot...de ez még közel sem mindegy. Egy évben, csak egyszer nyilnak ki...
(Az alfát általában egy toronyszobában, vagy a tanácsteremben leled meg.)

Tárgy: Re: A Kastély Vas. Szept. 06, 2009 8:11 pm

*Nem érdekelte hogy a lány rúg-kapálózik, hogy nem akar vele menni, hogy egyszerűen alig bírja a jelenlétét elviselni. Megtörtént és kész, s nem teheti azt meg, hogy majára hagyja csak úgy. Nem tehet úgy, mint ahogy az ő tanítója tette.
Mikor elért vele az autóhoz, betette őt hátra, majd óvatosan tett egy laza kötést annak tagjaira, hisz nem akarta hogy elvérezzen. Majd a kastélyban persze ellátja őt, de addig is kell valami ami meggátolja abban hogy túl sok vért veszítsen el.
Igaz nem halna meg, de gyenge lenne mint a harmat, s az nem lenne egy szerencsés pillanat, sem neki sem pedig a lánynak.*

*Kis idővel később a kastély udvarán egy nagyobbacska furgon parkolt le. Rafael kiszállt belőle, kinyitotta a hátsó ajtót, felnyalábolta a lányt, s elindult vele befelé. Az ajtót kitárták elötte, illedelmesen fejet hajtottak irányában, majd mint valami hűséges hívek kérdezgették mit kell tenniük. persze ezerszer kérte őket, hagyják ezt, valahogy mégsem ment nekik.*
-Melegítsetek vizet a lánynak. Mától közénk tartozik. Ez lesz az otthona... oda kell figyelnünk rá.... O és Domynic... kérlek vigyázz rá ha nem vagyok itt!
-Rendben! Vigyázom!-bólintott, s mikor Ralf megindult felfelé a lépcsőn, ő maga is ment a dolgára.
Nem kellett sokáig mennie. mindjárt a második emeleten, balra az első szobában adta meg a helyet a lánynak. Míg egy fiatal falkatársa Miranda levetkőztette, s kényelmes ruhába bújtatta, addig ő maga odakint várt. Elakarta látni annak sebeit, még akkor is, ha a lány látni sem akarja majd. Holnap oly sok mindent kell neki elmondania. Oly sok mindent kell vele közölnie... de most még nem. Most pihennie kell.
Mikor Miranda kiment a szobából, ő maga vette át a helyét, s finoman bekötözte a lány sebeit, melyek igaz néhány nap múlva, múló emlékek lesznek csupán. Végezve leült az ablakba, majd csendesen figyelte a lányt.*

Tárgy: Re: A Kastély Hétf. Szept. 07, 2009 6:05 pm

*Nem nagyon érzékelt semmit a körülötte lévő dolgokból,egy huppanást érzett majd az autó zajára lett figyelmes,a szemét egyáltalán nem tudta kinyitni mert nem volt még ahhoz sem ereje.Az álmok tengerén hajókázott de a kavargó képeket a fekete farkas arca rombolta le,mindig Rafael lebegett előtte és a szörnyű fájdalom,egyszerre fázott és melege volt.Aztán már csak a puha tollakon repült vagy éppen feküdt,bele burkolódzott valami meleg dologba és mikor a szemét kinyitotta egy ágyban feküdt,szíve gyorsan kezdett el verni akár egy hálóba ejtett pillangó szárnyai.Megijedt és szempilla rebegtetés közben próbált fókuszálni maga köré,egy szobában volt,a hűvös szellő rebegtette a függönyöket,talán kora reggel lehetett,a madarak csiripeltek és friss természet illata kúszott az orrába.Abban biztos volt nem otthon van,megakart fordulni de nem tudott mert egy hatalmasat nyilallt a vállába és ezzel a fájdalommal eszébe jutott hogy mi is történt,megharapta egy farkas,gondolta magában,összeakarta rakni a képeket.Igen,egy kocsmában volt,az üzlet,aztán Rafael.Rafael,kapott észbe,felemelte a fejét a férfit pillantotta meg egy széken ülve.Próbált megszólalni de nem ment elsőre,megköszörülte a torkát és felköhögött.*
-Hol vagyok?-
*Hangja rekedt volt és nagyon halk,még nem tudott semmilyen érzelmet sem felismerni magában csak a zavartság az ami jelen volt agyában.Nagy nehezen felült az ágyon,úgy érezte mint akin átment egy villamos,végtagjai fájdalmasan nehezek voltak.Vállát nem is érezte,kezét erőtlenül emelte fel és simított végig a hullámos hajzuhatagon ami gyűrötten és kócosan burjánzott a fején.Aztán a vállára pillantott,be volt kötve aztán a pillantással megjött az első hullám is.A düh ami eluralkodott a testén,hiába volt elveszett az egyetlen dolog amit kamatoztatni tudott az a harag.*
-Mi a jó büdös franc van velem?-
*Kérdezte ingerülten mikor kitakarta magát és látta csak egy atléta felső és egy bugyi van rajta.De legalább a saját bugyogója volt,az nem került le róla.Letette lábát az ágyról és fel akart állni de nem sikerült neki elsőre,szeme szinte villámot szórt a férfi felé.*
-Nagyon jó magyarázatot kérek erre az egész helyzetre basszus...-
*Inkább visszaült az ágyra és megpróbálta összeszedni magát,kémlelte a szobát,aztán csak egy forró fürdőre tudott gondolni.Meg persze arra hogy a férfi mit fog előadni neki,soha nem volt még ilyen helyzetben de nem nagyon akarta megszokni.Tetoválása a vállánál kicsit eldeformálódott,gyönyörűen nézett ki a krikszkrakszos karja,combjai meggyötörtnek látszódtak de nem értette miért,aztán jutott eszébe hogy most kelt fel még jó hogy gyűrött mint egy mosott rongy.Aztán a kémlelésből felemelte fejét és a férfi szemeibe nézett,talán most elsőnek úgy igazán.*

Tárgy: Re: A Kastély Hétf. Szept. 07, 2009 7:35 pm

*Csend, s nyugalom. Csak ült a széken, figyelve a lányt. Nem rohant, nem tett semmi feleslegeset. Csak ült, s meredt maga elé, hol pedig ki az ablakon. Próbálva tenni valamit, ami talán még egy cseppet talán érdemleges is lenne. Felsóhajtott, s mikor a lány kinyitotta szemeit, automatikusan felpattant a székről, majd visszaült, később aztán újra felkelt, megingatta fej s letelepedett az ágy végébe török ülésben.*
-Maradj fekve... úgy sem tudsz felkelni.*volt az első reakciója, majd komoly, ámbár egy cseppet haragos tekintettel pillantott a lányra. Dühös volt, amiért az megpróbált felkelni, s ezzel nem is kicsit keltette fel annak esélyét, hogy sebe felszakadjon, s ezzel újra elindítsa a vérzést.*
-A válasz egyszerű. Egy York melletti erdőben, pontosabban egy kastélyban vagy. Hogy még pontosabb legyek, egy vérfarkas birtokon. Nézhetsz hülyének, de azt tudnod kell, hisz immáron te is az vagy...*egy pillanatra elhallgatott. Tudta, csomó mindent kell elmagyaráznia a lánynak. Tudta hogy az majd dühöngeni fog, kiabálni, s veszekedni, talán majd még le is akarja csapni majd, de azt az egyet bizonyára megfogja tanulni idővel, hogy ő kicsoda, s mivel tartozik irányába.*
-Nyugodj meg Tyra... nem én vetkőztettelek le. Egy lány volt....Miranda. Kedves lány... ha bármire szükséged van, csak szólj neki, s ő majd segít neked, ha épp én nem vagyok a közelben.
*ismét elhallgatott, majd kicsit fészkelődött, aztán az ágy támlájának támaszkodott, oldalra billentettet fejét, majd pedig a lányra pillantott. Tekintetében egy csepp bűnbánat nem volt látható.*
-Talán még emlékszel, mikor kicsi voltál, s azzal fenyegettek, ha rossz voltál, hogy eljön érted a rém az éjjel s elvisz, ha nem leszel jó, s nem fekszel le időben.*egy pillanatnyi szünetet tartott, s annak keretében fel is kelt az ágyról, majd az ablakhoz ment.*Vérfarkasok... azt mondják, szörnyetegek vagyunk... pedig az emberek a szörnyetegek. Pusztítanak mindent, amit csak érnek, csak azért, mert nekik még több hely kell. Nem tisztelik az erdőt, s állandóan gyilkolnak.... mi csak akkor ölünk ha kell...s annyit amennyit kell. megvan nálunk is igaz a ranglétra, de tiszteletben is tartjuk. Ha egyszer már Luna, s Gaia kegyelméből, életben maradunk, még akkor is, mikor más már rég meghalna... A falkám tagja lettél... nem akartalak megölni...
*Befejezte. Úgy gondolta, majd a lány kérdez, hogyha úgy gondolja. Hisz mégsem turkálhat a fejében csak úgy. Bár szerette azt a fajta megoldást.*

Tárgy: Re: A Kastély Hétf. Szept. 07, 2009 8:02 pm

*A férfi leült az ágyra majd felkelt,beszélt hozzá de ő nem szólt egy szót sem csak hallgatott.Ezt meglehet tanulni ha a maffia köreiben mozogsz,nem lett ideges és nem őrjöngött csupán nem akarta elhinni hogy ő vérfarkas lett,nem akarta felfogni ésszel hogy ez hogyan is működik.Olvasott az ilyenekről még tinédzser korában őt is érdekelték a misztikus történetek és a legendák de úgy hitte az csak a képzelet szüleménye.*
-Én mint vérfarkas?hogy olyan legyek mint amilyen te vagy?Megtámadok ártatlanokat és farkassá teszem őket?Mert hogy te ezt tetted velem...Mit ártottam nekem Rafael?Az volt a baj hogy rád néztem?Hogy megszólítottalak?Nem értem...-
*Sóhajtott egyet,hangja nem volt mérges vagy dühös,halkan beszélt és nyugodtan.*
-Ha jól veszem ki a szavaidat akkor hierarchiában éltek és vannak szabályok.Szeretném ha elmondanád őket..ha már ez történt.-
*Ma sem hitte el hogy ilyeneket mond,nem is igazán fogta még fel hogy miket is beszél,ráér még vádaskodni és ráugrani a férfira de most nem volt ereje hozzá.*
-Ha nem akartál megölni akkor miért tetted ezt velem?-
*Felállt az ágyból nagyon nehezen és a férfi felé tett egy lépést.Sajgott a válla de mintha kicsit jobb lenne a helyzet,vagy lehet hogy képzelte és a tudata azt diktálta neki,a saját agyad gyógyítja magát és ő is betegíthet meg téged ha arról van szó.Felegyenesedett,nagyot sóhajtott és csak állt ott,várta a magyarázatokat meg a válaszokat hogy tisztábban lásson,a hűvös szél ami jólesett neki felkapta a hajszálait és lágyan játszott vele,kicsit furcsán nézhetett ki ahogy egy szál atlétában és bugyogóban áll a szoba közepén.*
-Mikor mehetek el innen?..és hol vannak a ruháim,már ha mgé megvannak.-
*Kicsit megmozgatta a végtagjait,jól esett neki,most nem akart arra gondolni hogy épp egy állat harapta át a vállát és hogy ki fog szőrösödni valamikor de kíváncsi volt vajon mikor és hogy mi fog történni vele.*
-Mikor leszek...ööö..olyan mint te?Vagyis mikor változom át már ha így szokás mondani...és még valamit szeretnék tudni...honnan tudtad hogy mennyi pénz volt nálam és hogy mivel foglalkozom?-
*Nagyon érdekelte a dolog mert ha a farkas lét ilyenekkel jár akkor az durva dolog.Aztán odament az ablakhoz és megérintette a férfi vállát,áramütés szerűen csapott bele valami iszonyatos érzés.Zihálva dőlt rá a férfira teljesen belefúrva magát a testébe,az illata belefúródott az orrába és erősen maga köré vonta az agysejtjeit.Nem tudott elszakadni a testtől.*

Tárgy: Re: A Kastély Hétf. Szept. 07, 2009 8:46 pm

-Nem teljesen olyan mint én. Tudod... én másabb vagyok mint a többiek. Miranda még gyermek... fiatal... még nem leszel képes olyanokra mint én. Egyenlőre nem...de tanulással, bármit el lehet érni.*felelte, majd egy pillanatra oldalra pillantott a lányra. Tekintetét egy időre rá szegezte, majd pedig oldalvást, s később újra kibambult az ablakon.*
-Úgy éreztem, értékes vagy, s kár lenne megölnelek téged. Úgy gondoltam, így jobb lenne...*felelte.
-Amikor akarsz...de az első holdtölte előtt semmiképp sem. Ha akkor változol át, mikor nincs a közeledben egy tapasztalt farkas sem, akkor olyan dolgokat művelhetsz, amit később, emberként megbánnál, s egy szemét gyilkosnak tartanád magad.*egy pillanatra elhallgatott, mikor a lány odabújt hozzá. Szíve dobbant egyet. érezte mint kapcsolódik hozzá a lány, s hogy nem bír tőle elszakadni. Halványan elmosolyodott.*
-Furcsa érzés igaz?...Én a falka vezetője vagyok...az Alfa ha úgy tetszik. Össze vagyok kötve, minden egyes taggal mentálisan. ha baj van, s szükség van rám, s ha elég közel vagyok, akkor meghallom a hívást, s képes vagyok arra, hogy erőt adjak, vagy épp elmenjek, s segítsek annak aki épp bajban van.* Felelte, majd a lány felé fordult, így az a mellkasába fúrta épp arcát.*
-Nem csak hátránya van ennek a létnek. Jobbak az érzékek... szaglás, hallás látás... ha tapasztaltabb leszel, akkor talán még mentális síkon is képes leszel kommunikálni másokkal. Később majd a természetes farkasokat is képes leszel magadhoz szólítani. Jó társaság, s bármiben segítenek , hisz ők is Gaia szolgái.*elhallgatott. Várta a további kérdéseket.*

Tárgy: Re: A Kastély Hétf. Szept. 07, 2009 9:06 pm

-Értem..vagyis nem annyira de biztosan világos lesz majd minden...-
*Felelte a válaszokra majd elhátrált a férfitól és kérdőn nézett rá.*
-Merre van a fürdő...muszáj lezuhanyoznom..jah és biztosan nem fogok veled maradni..arra mérget vehetsz,nem fogok itt ülni és várni amíg telihold lesz.-
*Húzta fel gúnyosan a szája szélét,nem akart a férfi közelében lenne legalábbis most biztosan nem.Az ágyra ült egy pillanatra,nem tudja miért ejtette ki a száján a következő mondatot.*
-Ülj le mellém egy kicsit...és...ölelj meg ha már szétmartad a testem te szemét állat.-
*Mosolyodott el mert nem bántásként mondta a szemét dolgot hanem mert a férfiban valamilyen formában vetélytársra akadt.Várta hogy a férfi üljön le mellé és ha megtette akkor megölelte és magára húzta az izmos testet.Csak egy kicsit mellé akart feküdni és elengedni magát hogy azok a dolgok eltűnjenek amit fájtak neki.*
-Vajon milyen farkas lesz belőlem...és miért pont velem történik mindez,így is eleget szenvedek és eleget tűrtem már....-
*Aztán szitkokat szórt,igazi Mexicoi vérvonal,nem volt ő nyers de amikor kellett az volt,érzelmeket kevés ember iránt táplált és nem tudta mi az a szeretet.Általában mindenkinek beszólt és imádta a groteszk vicceket,de amit Rafael vele tett arra nem talált szavakat és nem volt most szándékában viccelődni sem.
Az élet mindig megtanította rá hogy senkiben sem bízzon meg és hogy tartsa magát mindenféle érzelemtől távol,messziről szemlélte a szerelmet és a nyálas romantikát,csak az utazásnak élt és száll mint egy vad madár a levegőben.Arra ment ahol éppen munka volt és soha nem telepedett le,most pedig itt van és "farkas",te jó isten egy vérfarkas lett belőle.*
-Rafael...te még nem ismersz engem és nem tudod mire vagyok képes...nem gondolod hogy nem lesz könnyű feladat velem megbirkózni?Arról nem is beszélve hogy én sem tudok rólad semmit,de mondjuk az öleléseden kívül nem is vágyom másra,akkor sem vágytam amikor megláttalak.Tudod az járt a fejemben,valahol leghátul hogy milyen lehetsz,kívül..mármint érted...nem vágytam többre csak nyers szexre.Erre egy elég durva szexet kaptam egy örök éltre.-
*Felnevetett mert halálosan komolyan gondolta amiket mondott,szexre vágyott és nem egy farkasbundára.De most megkapta szőröstől bürüstől a férfit,egészen brutális módon.Ha így jobban belegondol,lehet a sors keze volt benne mert néha rosszabb volt mint egy férfi.*
-De most azt érzem ahogy mellettem vagy...hogy már másra is vágyom...-
*Elhallgatott,nem szólt egy szót sem,mekkora hülyeséget mondott,ellágyul a szíve rögtön az első adandó alkalomkor?Ez mekkora szánalom,gondolta magában.*

Tárgy: Re: A Kastély Hétf. Szept. 07, 2009 9:35 pm

*Felvont szemöldökkel hallgatta a mondatot. Elnevette magát. Odament a lányhoz, leült mellé, s átölelte őt, aztán eldőltek. *
-Természetes az amit érzel. Tudom hogy utálsz. Hogy ilyen dolgokat érzel, s hogy nem akarsz velem lenni, de mást nem tehetsz. ideköt már minden, a család, melyet kaptál... s néhány napon belül, ezt érezni is fogod. érezni fogod közelségem, még akkor is, ha nem leszek olyan nagyon közel.
*elhallgatott, s csak feküdt ott. elméjét kitárta, lágyan körbefogta vele a lányt. Nyugtatón, s óvón, akár csak karjaival. Tudta hogy a lány csak azt az egy dolgot akarta akkor. Hogy csak az kellett volna neki. Szin tiszta szex semmi több, de mégis többet kapott annál.*
-Valóban többet...de...*felkönyökölt, s úgy tekintett a lány szemeibe.*Bármit megkaphatsz, csak kérned kell...
*suttogta, s kisimított egy tincset a lány arcából. Aztán visszadőlt mellé, lehunyta szemeit, s csak feküdt ott csendesen, szabad kezét feje alá téve. Gondolatban másfelé kalandozott el. valamivel távolabb, de közben ott is maradt. A közelben, egyre jobban elmélkedve azon, vajon mért is tette pontosan azt amit tett. Vajon tényleg a magány műve volt? vajon tényleg az kényszerítette rá a dologra? Meglehet. Az ilyesmivel nem mindig volt tisztában, vagy csupán csak a pillanatnyi harag vette el eszét. Hogy a lány csak úgy otthagyta őt.*
-Találó szó ez az állat...de a mocskos... nos az nem igazán...*elmosolyodott.* Hogy milyen farkas leszel? Hmm... ez változó. lehetsz akár hófehér... vagy épp olyan, mint az éjszaka... ébenfekete... mégis mindenkiről tudni fogod, s ők is tudni fogják, melyik farkas vagy te. Ha meglesz az első átváltozásod, majd bemutatlak mindenkinek holdtöltekor, első vadászatod után...*elhallgatott, egy pillanatra felnyitotta szemeit, majd ismét lecsukta, s békésen feküt ott, megfeszülő izmokkal.*

Tárgy: Re: A Kastély Hétf. Szept. 07, 2009 10:00 pm

-Nem az hogy utállak csak rohadtul dühös vagyok rád...jelenleg megfojtanálak egy kanál vízben is de tudom hogy te fojtanád meg a vizet...-
*Mondta úgy mintha az valóban tény lenne és igaz is.A következő mondatra viszont kinyílt a csipája szó szerint.*
-Bármit kérhetek?...-
*Suttogta a férfinek és kicsit kuncogott is olyan ártatlanul de közben meg maga volt a sunyi gonoszság.Élvezte a helyzetet,a simításra viszont megremegett,hozzábújt a férfi melléhez,szorosan hozzásimult és beszívta illatát,azt a mámorító vad illatot,imádta.Ahogy a férfi beszélt egyszerre nyugtatta meg és tört volna ki belőle a hisztis szuka szindróma,de nem tette.Hófehér?vagy éppen fekete mint Rafael?Kíváncsi volt milyen bunda párosul majd ehhez a tetovált testhez,aztán észbe is kapott mi van ha ez taszítja a férfit és nem szép számára,pedig a jelek a testén ő volt maga.
Magukra rántotta a takarót mert hűvös volt és fázott,valahogy egy szál semmiben igazán fázhatott a feneke.*
-Nah..takarózzunk be kis majom...habár te még az északi sarkon is megélnél olyan combos vagy.-
*Felkuncogott és szemét lehunyta,a megfeszült izomra tette a kezét és békésen szuszogott.Közelebb hajolt a macsó állathoz aki iránt vegyes érzelmeket táplált és a szájába beszélt.*
-Kérek valamit...de ha a gondolataimban olvasol akkor tudod mit kérek.-
*Mosolyodott el mint egy kis sunyi óvodás,száját a férfi szájához érintett és megnyalta annak alsó ajkát,majd egy lassú és forró csókolt adott neki.*
-Lassú vagy...-
*Mondta elfúló hangon majd belefúrta magát a szexi nyakba és elolvadt amikor a kéj már kezdett visszahúzódni a csók hatása után,azért mert még többet és többet akart,kis mohó volt...talán túl falánk.*

Tárgy: Re: A Kastély Kedd Szept. 08, 2009 5:45 pm

-Bármit...*felelte, s szemeit még mindig lehunyva tartotta. Csak feküdt ott, még akkor is, mikor a lány rájuk rángatta a takarót. Mikor azonban csók érte ajkát, elmosolyodott, s viszonozta azt.*
-Nem... lassú nem. Semmiképp sem. Inkább csak lusta.
*felelte csendesen, s mikor a takaró már rajtuk volt, ellazult egyetlen pillanat alatt. szeretett csak úgy fetrengeni. Már amikor megtehette. Most pedig volt abban a helyzetben, hogy ezt megtehette. Persze nem lazulhatott sokáig, hisz a lány már nyakába furta arcát. Ő lehunyta szemeit. Mosoly szaladt végig ajkain.
Végigsimított annak oldalán, vállához nem ért, hisz így is elég fájdalmat okozott neki. Élvezte, s egyben nem értette a helyzetet. Az okés volt, hogy a lány az erdőben történtek előtt csak egy dolgot akart tőle. De most... most hogy megmarta... általában ilyesmit nem igazán kértek még tőle. Szinte senki sem.
Jó az is puszta tény, hogy leginkább férfiakkal volt körül véve, hisz a nők vagy elmentek, vagy megölték őket a harcban. Kevesen maradtak, de még így is elegen ahhoz, hogy legyen bennük egy apró tartás, körültekintés, s persze valami más is talán.
Lágyan felemelte a lány fejét, s mélyen annak szemeibe tekintett.*
-Az előbb, még haragról beszéltél... most újra a vágy az mi körbejár...betölti az illata a szobát. Vad mámoros, kellemesen édes...*felemelkedett, s hátára döntötte a lányt, ám közben figyelt arra nehogy hozzáérjen annak vállához, mi még néhány napig szörnyen érzékeny lesz.
Fölé magasodott, mint valami szobor. Kitámasztott karján izmai megfeszültek, s tekintetét mélyen a másikéba fúrta, majd apró csókot hintett annak ajkaira. Kicsivel később felemelkedett, majd csendesen szólalt meg.*
-A fürdőt itt találod a szobában... a második ajtó.

Tárgy: Re: A Kastély Csüt. Szept. 10, 2009 1:44 pm

*Rafael pihentette a testét mellette,meg persze melegítette is őt ami jól esett neki.Tök meghitt volt a dolog ami akkor párolgott el amikor megsimította őt a férfi és a szemébe nézett egy kis idő múlva.*
-Persze hogy körbe leng a vágy...nem mondtam hogy most nem vagyok dühös,de attól még kívánhatlak hisz nőből vagyok.-
*Tette hozzá a szemkontaktust követően nagyon halkan és szinte suttogva.Rafael ledöntötte őt mint egy bábút és fölé magasodott,izmos karjai megfeszültek a rá nehezedő súlytól és megcsókolta nagyon lágyan és sajnos rövid ideig,megsimította őt és erre a mozdulatra halványan el is mosolyodott Tyra.Kicsit gonosz mosoly volt de hát egy ördögtől mit is várhat az ember,a következő mondatra felnevetett és megsimította a farkas mellkasát.*
-Mire célzol?büdös vagyok?-
*Kérdezte csillogó szemekkel,megcsókolta Rafael-t szenvedélyesen úgy ahogy egy szomjas test vágyik az éltető nedűre,majd a vállát fogva kibújt a férfi alól kicsit felszisszent a sebe miatt de nem volt vészes.A fürdő felé ment majd megállt és visszanézett.*
-Akkor elmegyek fürcsizni...ha már nem kívánsz meg...-
*Ártatlan szemekkel,mint ma született bárány úgy nézett a gonosz farkasra akitől már várta hogy megegye.
Mondjuk majdnem sikerült is neki,amit soha nem fog elfelejteni és mindig benne lesz a tudatában hogy megtámadta és megsebezte őt.
Besétált a fürdőbe és meztelenre vetkezett,nem volt nehéz hisz egy szál semmiben ténfergett egy idegen szobában és környezetben.Hiába volt rossz kislány azért számára is létezett olyan hogy "nah ezt nem".A zuhany alá állt és megengedte a vizet,leázott a kötése és kicsit belehasított a fájdalom a testébe a forró víztől de közben olyan jól esett neki.A haján végigzúduló víztől egészen elalélt,szerette mikor vizes a haja és sugallja a természetességet.Miután lecsutakolta magát már nem is volt több ok amiért szenvedhetett volna kivéve a tudat hogy ki fog szőrösödni,az kicsit durva gondolat.Kiszállt a víz alól és szárazra törölte a testét,haja vizes volt és csupa hullám,így sétált vissza a szobába.*

Tárgy: Re: A Kastély Csüt. Szept. 10, 2009 6:21 pm

*Halványan elmosolyodott, majd elnevette magát.*
-Dehogy is! nem azért mondtam hogy fürödj le!*arcán ott égett mosolya, s el sem akart tűnni onnan. Mikor a lány felkelt, s eloldalgott fürödni, ő úgy döntött nem megy el sehova, inkább döglődik még egy ideig az ágyon, ha már egyszer ott van az az ágy, akkor már legyen használva is az.
Átfordult hasára, mellkasa alá gyűrte a párnét, feje alatt összekulcsolta kezeit, állát rá támasztotta, lehunyta szemeit, s úgy feküdt ott, vagy 10 percen keresztül. Később aztán megunta, átfordult hátára, aztán oldalára, végül felkelt, s a szobában kezdett el járkálni. Még arra is volt ideje, hogy elmenjen a lánynak hozni valamiféle ruhát. Még szerencse hogy Mirandával megegyező volt a méretük. Így nem kell a lánynak, mindjárt az elején, egy szál semmiben mászkálnia össze vissza.
leterítette a ruhát az egyik fotelba, majd maga pedig elterült az ágyra. Lehunyta szemeit, s csak feküdt ott, lassan eljutva arra a pontra, hogy nemsokára elnyomja az álom. Pont ilyenkor kell jönnie annak a kis hibbant álommanónak, s nem pedig akkor, mikor szükség lenne rá éppen. Ásított egyet, magához fogta a párnát, majd újabb ásítás, s végül egy pillanattal később pedig csak feküdt ott, lehunyt szemekkel, de még nem érte el az álom. Igaz feltűnt neki hogy a lány kijött a fürdőből, mégsem kelt ki az ágyból.*

Tárgy: Re: A Kastély Csüt. Szept. 10, 2009 6:40 pm

*A férfi az ágyon feküdt és pihentette a végtagjait,a széken megpillantott pár ruhadarabot amit magára is vett nemsokkal utána hogy végzett a fürdéssel.Visszasétált az ágyhoz és Rafael mellé bújt,nem tudta hogy szóljon e neki habár valamiért sejtette hogy nem alszik még ezért odabújt hozzá.Mutatóujjával végigsimított a puha és hosszú szempilláin majd közelebb hajolt megpuszilta az orra hegyét.Elmosolyodott majd visszahanyatlott a puha párnákra,nagyot sóhajtott és csak bámult.Nem volt álmos teljesen ki volt tágulva a pupillája,a férfi félmeztelen testén húzta végig a tenyerét,a barázdákon az izmokon,a bőr puha volt akár egy tollpihe és nagyon ellenállhatatlan.Felkönyökölt és megpuszilta a köldökét,majd körbenyalta,előbújt az ördög a testéből és már forrt is benne mint a 130 fokos víz.Azután térde ereszkedett és egy mozdulattal a férfire ült,mellére tette a kezét és kezével felfelé simított a melleken,majd a nyakon és lefelé az oldalakon.Odahajolt hozzá és gyengéden beleharapott az állába,majd egy újabb gyengédség és egy kis puszi,a markáns arc vonalán végig a száj szélein,megnyalta a férfi ajkát és egy kis érzéki szuszogást hallatott a füle mellett,majdnem elfolyt annyira kívánta a farkast.*
-Ha tudnálak most megennélek...-
*Suttogta erőtlenül a vágytól és hévtől,felegyenesedett és kibújt a felsőjéből szabaddá téve kerek feszes melleit.Haja még vizes volt ezért fájdalmasan hidegnek érezte a felforrt testén,úgy mozgott a férfin mint egy kígyó,hát ívben megfeszült és rásiklott a férfi testére,újra ráfeküdt,Rafael testét súrolta a hullámos hajzuhatag,majd megtámaszkodott a férfi felett és úgy nézett vele farkas szemet.Enyhén zihált és remegett a teste mikor a férfi mellbimbójához érintette a száját hogy azt is megízlelje,fájdalmasan jólesett neki.
A reggel már teljesen elérte őket,a hűvös szél még mindig fújdogált be a szobába a függönyöket tépkedve és táncoltatva.Nem fázott,most nem tudott a hidegre gondolni és amúgy is átjárta valami különös energia a szobát mikor a testük összefonódott kétségbeesetten.
Kicsit furcsának is találta hogy azzal akar lefeküdni akit megvet,de a vágynak nem lehet ellentmondani mert különben felemészt és kitudja,lehet még a végén megszereti a férfit,most mindenesetre nagyon szeretett volna kapni valamit,valami bonyolult kémiai reakciót ami maga volt a nyers szex.*

Tárgy: Re: A Kastély Csüt. Szept. 10, 2009 7:28 pm

*Nem tudott sokáig ott feküdni egymagában, hisz hamar társaságot kapott. Csókok, s érintések ezreit, melyek egytől egyig mosolyra hangolták, s nem tudott szabadulni a gondolattól, mely mindinkább ott vonaglott fejében, s hamar hatalmába kerítette elméjét. Egy darabig csak figyelte, mint ténykedik a lány. Széles mosollyal arcán tekintett rá.*
-Az kannibalizmus lenne.*megsimította annak arcát, rádöntötte az ágyra, csókot hintett ajkaira, egy pillanatra felemelkedett, tekintetét végigfuttat a csodás idomokon, s hamarosan már nem játszott semmit a kéznek játékot. Miközben csókkal zárta le Tyra ajkait, kezével felfedező útra indult.
Csóklai lassan lejjebb kalandoztak, a nő állára, nyakára, kulcscsontjára, s egész addig haladt, míg el nem ért annak hasa aljáig, Nem érezte időlegesnek igaz hogy itt és most megdöntse. Hogy őt magáénak tudja, mégis oly erős volt a vágy, s a kísértés, mely egyre hevesebben, s hevesebben korbácsolta fel odabent az érzelmeket. Végül felemelkedett, kezeit végigfuttatta a lány oldalán, s combján, majd újabb csókot hintett annak ajkaira.*
-Bár... én majdnem megettelek... reális lenne.*villantott meg egy mosolyt, s kitűrt egy apró tincset a lány arcából.*

Tárgy: Re: A Kastély Pént. Szept. 11, 2009 3:06 pm

*Rafael érintései jól estek neki de nem értette a férfit.*
-Rafael ha nem akarsz velem lenni akkor azt megmondhatod és nem csinálok magamból bohócot.-
*Nagyon komolyan beszélt és úgy is gondolta,nem akarta magát ráerőltetni a férfira és ha nem akarja őt abból sem csinál problémát.A férfi alatt feküdt és nem szólt semmit csak nézte a másikat.A reggel már teljesen elérte őket,a nap sütött habár lassan itt az ősz majd komor évszakot követi a tél.A függönyök még mindig mágikusan csapdosták a levegő összképét,nem bírt már a férfire nézni ezért inkább a párnákba fúrta magát.*
-Haza szeretnék menni,legalább azért hogy összepakoljak ha már vissza kell térnem ide.Vagy nem tudom hogy hogy lesz...el kell intéznek egy csomó dolgot.-
*Távoli volt a hanglejtése,semmi érzelem csak mintha hivatalos ügyet intézett volna,mit mikor egy üzletet bonyolít le.Nem is lett volna értelme hogy vergődjön vagy kiboruljon hisz nem csinálhat semmit amiért a férfi nem úgy néz rá mint egy potenciális nőjelöltre.
Sok férfit vonz az hogy szét van tetoválva és enyhén nyers,gonosz,de nem mindenkinek tetszik ez.Még mindig az ágyon feküdt és várta a férfi reakcióját,mondjuk azt hogy kicsit meg is sértődött,nőből volt és szeretett játszani...sőt nagyon is szeretett de Rafael-el más volt,vele valamiért másmilyen kapcsolatot akart,lehet azért mert megharapta,még maga sem tudja.*

Tárgy: Re: A Kastély Pént. Szept. 11, 2009 8:17 pm

-A dolgok nem mindig úgy sülnek el, ahogyan azt szeretnénk...*felült, s tekintetét úgy szegezte a nőre.* ne érts félre, szép vagy... bár inkább csodálatos...de most nem. És nem kell bohócot csinálnod magadból.
*felelte kissé talán kimérten, majd egy pillanattal később immáron egy apró kis mosoly cikázott keresztül arcán, mikor végigmérte a nőt. Tényleg tetszett neki, s kavargott fejében tőle egy-két gondolat, most még sem tudott úgy tekinteni rá mint egy nőre. Talán az tette be nála az íre a pontot, hogy ő a gyermeke volt... jó persze nem a szó szoros értelmében, de tényleg a gyermeke volt. Elvégre ő harapta be... talán majd ha kicsit tapasztaltabb lesz...vagy ha nem lesz oly' közeli ez a fajta érzelem, akkor majd minden sokkal könnyebben fog majd végrehajtódni, s nem kell oly dolgokat tennie, melyet valójában akar, s közben mégsem hajt végre.*
-Jól van... majd Robert elvisz...és vissza is hoz ide. Tudom teher lesz, de kísérgetni fog. Nem mászkálhatsz egyedül, hisz eztán jönnek majd néhány napon belül a változások, melyek már végig fognak kísérni egész életeden.
*felkelt az ágyról, s az ablakhoz sétált. Egy pillanatra libabőrös lett, a rajta végigfutó hideg szellőtől, majd zsebre vágta kezét, s csak állt ott csendesen, majd néhány pillanattal később, nyugodt hangon folytatta.*
-Az érzékeid felfokozódnak...jobb hallás, látás, ízlelés... szaglás.*oldalvást rápillantott, s megengedett magának egy mosolyt.*s mind emellett egy csomó apróság, mely majd csak holdtöltekor fog végrehajtódni. Az átváltozás nehéz lesz, s hosszadalmas...*felé fordult.* Most pedig azt gondolod, meghibbantam. Miközben te majd meg őrülsz a vágytól, én itt ecsetelem, mire is kell számítanod, mintha mi sem történt volna az előbb.
*felült az ablakpárkányra, kicsit megkapaszkodott. Igaz ha ki is esett volna rajta, nem halt volna bele az esésbe. Talán kicsit összezúzta volna magát, de szinte azon nyomban felépült volna. Ezt szerette benne a legjobban. Csak valaki ezüsttel ne menjen a közelébe, mert akkor még ő maga is képes lenne legyengülni, egyetlen pillanat leforgása alatt.*
-O jut eszembe... az ezüst ékszereket felejtsd el. Nem igazán hatnak jól a magunk fajtára... és mellesleg... nem mondhatod el senkinek sem hogy mi vagy. Ezekben a hetekben inkább ne menj emberek közelébe. Kicsit...hogy is fogalmazzak...*kezét állához emelte, végigsimított rajta, majd karba tett kézzel üldögélt ott, megtámaszkodva az ablakkeretben.* zizi leszel.
*fejezte be végül, kicsit hosszúra sikeredett szövegelését. Mégis bízott benne a lánynak sikerült azért valamicskét felfognia belőle.*

Tárgy: Re: A Kastély Szer. Szept. 16, 2009 9:48 pm

*Rafael visszautasította őt habár nem lepődött meg rajta de egy kicsit azért rosszul esett neki.Azért mert szimpla szexről volt szó,nem érzett semmit a férfi iránt de mégis legbelül ahogy gondolta valami összekötötte őket egy életre.Ez kicsit megrémítette hogy mostmár végleg így marad de nem volt valami ijedős típus.
Szóval gyorsabb lesz és erősebb,hallás,szaglás és egyéb zizi dolgok ahogy a férfi fogalmazott.Amíg nem tapasztalja addig nincs gond vele egyenlőre embernek érzi magát.
Felállt az ágyról és megállt a férfi előtt.*
-Rendben,mindent felfogtam de most el akarok menni innen és ha tehetném soha nem jönnék vissza.-
*A hangulat változások is a tünetekhez tartoznak?Mert most ez következett be,egyszerre érzett dühöt,fájdalmat keserűséget,gyűlöletet és a többi és a többi,ez minden csak nem pozitív gondolatok.
Nevelő apja mindig a talpraesettségre tanította őt ezért nem érezte magát elhagyatottnak hisz soha nem volt senkije,a szülei eldobták egyedül volt a nagy hatalmas "félelmetes"világban.Ezért nem lepődött meg rajta hogy nem közeledett felé a férfi semmilyen formában sem,nem ő az egyetlen aki eldobja már hozzá volt szokva.
Várta a férfi reakcióját,várta hogy kiadja az útját.Az ajtó felé sétált de azt sem tudta hogy merre is mehetne amikor kiért a folyosóra.Mindenhol szobák voltak és furcsa illatok,hatalmas kastélyban volt.Egy kastélyban?mi a francot keres egy kastélyban?Nem tudta de nem is akarta tudni hogy még mik élnek vagy kik élnek itt.A lépcső felé vette az irányt,csak ki innen mert megfullad,márvány lépcsőfokok és egy hatalmas előtér.Fa ajtók és szobrok és zsivaj a konyhában,hangok amiket hallott emberektől származott,vagy talán nem is emberek hanem olyanok mint ő?Nem érdekelte,most nem akart ezzel foglalkozni,tökéletesen is meztelennek érezte magát ebben a házban.Habár ahogy lenézett magára el is fancsalodott az arca,valóban majdnem hogy mezítelen volt és Éva kosztümben halálosan halálinak tetszett.A groteszk humor és a morbid viselkedés a legjobb fegyver egy ebben nem jártas világban.
Egy fiatal kölyök jött vele szemben és magyarázott neki valamit de körülötte forgott a világ ezért csak ennyit mondott neki.*
-Szellemi csatát fegyvertelen emberrel nem vívunk...-
*Mosolyodott el de majdnem kidobta a taccsot,te úristen ez lesz egész nap?Hát csak feküdni képes majd otthon és az nem oké neki,nem volt egy tunyulós lusta ember mert mindig úton volt,hiperaktív,örökmozgó.A szemével mérte fel a terepet hogy hol lehet Rafael vagy az a hogy is hívják?jah igen,Robert.Lehet neki szólt be az előbb nem is tudja de csak annyit vett észre hogy egy falnak dőlve éppen halál sápadtan....mondjuk nem volt egy barna bőrű ember...zihálva veszi a levegőt.
Aztán az érzés elmúlt,végre elmúlt,a hullámokban rátörő fájdalom már nem volt ott.Ezt éppenséggel jónak vette és nyugtázta a dolgot hogy minden rendben,remélni tudta csak hogy ezek a rosszul létek majd csak alvás közben érik utol.*

Tárgy: Re: A Kastély Csüt. Szept. 17, 2009 8:52 pm

*Miután távozott a lány szobájából, a nappaliban elterülő hatalmas köralakban elhelyezett párnahegyek közepére terült el. lehunyta szemeit, s pihent egy cseppet. Megtehette, hisz mára nem volt semmi különösebb dolga. Egyedül töltött ideje nem tartott sokáig. Néhányan csatlakoztak hozzá. elterültek mellette, hozzábújtak, s ők is pihentek, mint valami nagy család. Békésen nyugalomban, apró mosollyal arcukon.
Nem is volt jobb egy hosszabb fárasztó nap után, annál, minthogy elterülhettek, s pihenhettek. Kellemes volt csak feküdni ott, közben semmit sem tenni. Rafael ásított egyet, nyújtózott, majd pillanatokkal később, mikor megpillantotta Tyra-t, felült, majd kimászott onnan, s egyenesen odament hozzá.
Ekkor már rendesen fel volt öltözve. Egy fehér selyeming volt rajta, s egy sötétebb koptatott farmer.*
-Változtak a dolgok... Robert-nek akadt egy kis elintézni valója, melyet eddig hanyagolt. Gyere... hazaviszlek a cuccaidért.*mondta, s kezét a lány felé nyújtotta. Kitárt elméje cirógatón simított végig a bent lévő farkasok elméjén, s ezzel együtt a lányén is.
Elindult kifelé, s ha minden remekül ment, akkor a lány is ment vele. Most nem a terepjáróhoz ment oda. csodás Mustang-jához. A fekete szépség, melybe rengeteg pacit bepakoltak, már elől várakozott rá. Robert mindenre gondolt.
odament a kocsihoz, kinyitotta a kocsi ajtaját, majd a lánynak is.*
-Gyere... ülj be!*ha ez megtörtént, akkor ő maga is beült, bekapcsolta biztonsági övét, beindította a kocsit, s kihajtott az udvarból.*

//Folyt. köv. Családi házaknál//

Tárgy: Re: A Kastély Szomb. Jan. 30, 2010 7:45 pm

A fájdalmak sokasága véget ért. Én csak szépen úsztam a sötétségben és nem nagyon fogtam fel a körülöttem történő dolgokat. Eszembe jutott az is, hogy meghaltam, de nem, akkor az más lenne. Legalábbis mindig is úgy gondoltam hogy a halál könnyű, és ez most nem volt könnyű csak egész kellemes. És az nagyon nagy különbség azt hiszem. Számomra legalábbis az. Nagyon halványan érzékeltem az erős kezeket és a kocsi zötyögését, de semmi több. Nem is tudtam felmérni hogy miket érzek, mert ezek annyira tompák voltak. Aztán nem is próbálkoztam, csak feküdtem nyugodtan.
Nem tudom mennyi ideig aludtam,de eszméletlenül hogy is érzékelhettem volna az időt? Elég nehézkes lett volna, úgy gondolom. Megmozdítottam a karom, elég halványan ugyan de sikerült is. Majd már könnyebbnek éreztem a testem,és a fájdalom is elmúlt. Lassan nyitottam ki a szemem, majd megdörzsöltem.
Hihetetlen volt a látvány ami elém tárult, hiszen egy pihe puha baldachinos ágyban feküdtem. Nem értettem a dolgot, nem tudtam hol vagyok, azt meg végképp nem hogy hogyan kerültem ide.
Halványan emlékeztem csak az éjszakára, mikor elájultam. A férfire, arra hogy valamit beszélgettünk,de ezt nem tudnám felidézni, aztán a farkas zölden izzó szemei. Ennyi maradt csak meg, és persze a fájdalom. Arra tisztán emlékeztem.
Mégis most mikor kinyitottam a szemem, könnyed érzés járt át. Nem éreztem a fájdalmat, csak könnyedséget, és energiát. Ásítottam egy nagyot, és ismét körbenéztem a hatalmas és szép szobában. A vállamhoz kaptam, de furcsa mód jól volt. Nem fájt vagy ilyesmi. Kisöpörtem a szememből a kósza fekete tincseket, majd szólásra nyitottam a szám, bár fogalmam sincs kitől vártam a választ.
-Mi..mi történt? Hol vagyok?
Kérdeztem erőtlenül, majd megpróbáltam feljebb ülni,de ez nem sikerült így megelégedtem azzal hogy pár centivel feljebb csúsztam.

Tárgy: Re: A Kastély Szomb. Jan. 30, 2010 8:04 pm

*Csak ültem odabent csendesen, bánva azt mit tettem, hogy egy újabb ártatlan életet ragadtam el magamhoz. Furcsa volt, hogy a vágyam afelé, hogy ne legyek magányos, még így sem szűnt meg. Mindig magányos voltam. Magam sem értettem mért. Hisz ott volt a katonaság. Ott voltak az ismerősök, a haverok, ott volt a bár is, amiben szinte minden nap megfordultam, mégis magányos voltam. Egymagam. Nem volt velem senki sem, bár nem éppen a szó legszorosabb értelmében nem.
Lassan a lány mocorogni kezdett, de én nem mozdultam. Csak ültem egy sötét sarokban, s tekintetem rá szegeztem. Egy kérdés hagyta el ajkait, miközben felébredt. Próbált felülni, de nem sikerült neki. Én felkeltem, de még mindig ott maradtam a sötétben, onnan figyelve őt, várva, még is mi fog történni, hogy reagál majd hangomra.*
-A várostól messze egy kastélyban az erdő közepén.*hangom lágyan csengett. Nem szóltam semmi többet egy darabig, csak kitűrtem hajam arcomból, s kicsivel közelebb mentem, egyenesen az ágyhoz, s tekintetem a lányra szegeztem.*
-Olyan vidéken, hol többet nem árthat neked senki sem gyermek...*hangom még mindig halk volt, de egyfajta lágy tónust is kapott magának. Valamit, ami fontos volt, aminek kellett lennie. Ami olyan volt, mint egy pillanat, ami szinte semmit sem változtatott azon, hogy erőszakkal tettem őt ilyenné. De míg nem kérdez rá, vagy míg nem tapasztal változást, nem sok mindent mondok neki.
Lehunytam szemem, s nyugalmam szét áradt a szobában, körbe ölelve a lányt, kinek még csak a nevét sem tudtam. Ám abban tökéletesen biztos voltam, vagy mérges lesz rám, s el akar tenni láb alól, vagy furcsa mód, örülni fog a későbbiekben annak, mivel a mi létünk jár.*
-Még egy ideig gyenge leszel...később már felfogsz tudni kelni. Még néhány óra, s rendben leszel.

Tárgy: Re: A Kastély Szomb. Jan. 30, 2010 8:21 pm

Magány...Na igen, erről az egy érzésről mindig is tudtam mindent. Világ életemben magányos voltam, hiányoztak az életemből a barátok, a család és a szerelem is. Szóval nem nagy csoda hogy magányosnak éreztem magam. Talán az is közrejátszott ebben, hogy mindenki csak a múltamról kérdezett én meg nem akartam hogy sajnáljanak így nem mondtam semmit. A sok titkolózás miatt meg elkönyveltek egy őrült kiscsajnak és nem akartak többé megismerni. Mindennek ez volt az oka úgy véltem mindig is és most sincsen ez másképp.
Mikor meghallottam a hangot a sötét sarokból, rögtön felismertem. A férfi hangja volt, akivel éjjel találkoztam és aki olyan furcsa volt, gyorsan eltűnt, és utána jött a farkas. Nem szóltam semmit csak hallgattam.
Pár perc döbbenet után jött a felismerés. Mindig is okos lány voltam, szerettem tanulni és ilyenek, így nem volt nehéz kitalálnom, hogy a farkas szoros összefüggésben állt a férfivel, aki most felém közeledett. Dühös fény csillant a szememben, és erőt véve magamon felültem.
-Mégis mi a francot tett velem?
Kérdeztem követelve a választ. Nem érdekelt mi történhet velem, igenis tudni akartam mindent. Most is lenyűgözött a férfi, a szemei, de most valahogy tiszteletet is éreztem iránta. Bár nem értettem miért.
-Szóval jobb lesz...Tudom hogy csinált velem valamit, szóval követelem hogy mondja el.
Mondtam ismét dacosan. Hiába volt sármos a férfi meg minden, dühös voltam rá,mert tudtam hogy tudja mi történt velem, és minden féleképpen meg akartam én is mindent tudni. Fiatal voltam az tény, 19 éves, de azért én is tudtam egyet s mást.
-És miért hozott ide? Mert gondolom hogy Maga volt.
Ismét ránéztem,majd megkordult a gyomrom, ezét kicsit el is pirultam.
-Éhes vagyok...-jelentettem ki, majd ismét megszólaltam.
-Mi a neve?

Tárgy: Re: A Kastély Szomb. Jan. 30, 2010 8:40 pm

*Dühe minta villám úgy csapott le rám. De nem kezdtem vele morogni, hisz megértettem. Akarata ellenére lett olyan amilyen. Én tettem, én okoztam, s most ihatom meg a levét, de nem fogok itt nekem, nem fogok könyörögni hogy bocsássa meg tettemet. Elvégre vérem szerint cselekedtem, s nem fogom azt meghazudtolni soha sem. Akkor fajom ellen cselekednék. saját magam ellen.
Vettem egy nagyobb levegőt, kicsit közelebb mentem hozzá, majd megálltam a nagy ablak előtt, hol csodásan ragyogó hold, s csillagok adták meg a kellő világítást. Lehajtottam fejem, s csak fürkésztem egy ideig a tájat, majd elhatároztam, szépen sorban válaszolok feltett kérdéseire.*
-Ismeri a régi legendákat, melyek Európában kaptak szárnyra? Furcsa földöntúli teremtményekről, kik a természet szülöttei?*nem beszéltem olyan hangosan, bár tudtam, most még nem fogja olyan jól hallani szavaimat, de majd a következő napon igen.*
-Felejtse el azt a tévhitet, miszerint csak a mese szülöttei vagyunk... ám senkinek sem mondhatja el. Ez titkot képez. Ám ha kiszivárog, az büntetést von maga után.*mormogtam, majd felé fordultam, s tekintetem rá szegeztem.*Vérfarkas...az éj teremtménye. S minden hónapban 3 éjszakára, mikor a hold már az égen jár, félig ember, félig farkas formájában fog pompázni.
*Ismét pillanatnyi hallgatásba fogtam, had eméssze meg, mindazt mit mondtam neki, majd jöhetett a következő kérdésére a válasz*
-Azért hoztam ide, mert ezt diktálja a törvény. nem hagyhattam magára. Pláne, én nem. ha megtettem volna, saját törvényeim ellen cselekedtem volna.*leültem az ágy szélére, mégis tisztes távolságban maradtam tőle.*
-A nevem, Rafael Blackstone. Na és maga?*kérdeztem, bár simán kiolvashattam volna fejéből, mégsem tettem meg. inkább tőle akartam hallani. Amint megkaptam a választ, felkeltem, s egy pillanatra magára hagytam, majd legközelebb egy jól megpakolt tálcával tértem vissza, amin különféle étkek voltak.*
-Egyen! Erre szüksége lesz! A következő napokban még többre.

Tárgy: Re: A Kastély Szomb. Jan. 30, 2010 8:54 pm

Gyorsan megkaptam a válaszokat, bár ki kellett nyitnom a füleimet hogy halljam. Meglepődtem,igen ez kétségtelen, de valami elképesztő nyugalom lett úrrá rajtam,magam sem értem hiszen, az előbb még dühös voltam és legszívesebben megöltem volna a férfit. Bár az nem én lettem volna. Mégis mély nyomott hagyott bennem az éjszaka, hiszen ő tette ezt velem, kíméletlenül, és kegyetlenül. Nem érdemelte meg a következő szavakat,mégis mosolyogva mondtam őket.
-Igen hallottam...szóval vérfarkas...tudja azt hiszem köszönettel tartozom.
Ezt egyrészt azért mondtam mert lehet hogy miatta kerültem életveszélybe, de mégis csak ő mentett meg, másrészt kaptam tőle egy új életet, bár fogalmam sincs mennyire fog tetszeni, mégis úgy éreztem, hogy új esélyt kaptam, és ez megkönnyebbüléssel töltött el. Csak vigyorogtam rá, mivel láttam rajta hogy azért emészti az amit tett, bár valószínű ezt a világért nem ismerte volna be. Nem voltam valami nagy pasilexikon, de tudtam hogy az ilyen típusú "magányos farkasok" sohasem ismernék be a dolgokat.
-Értem...azt hiszem mindent sikerült felfognom.
Jelentettem kis egy újabb vigyor kíséretében, hiszen szerettem volna ha nem ilyen feszélyezett a hangulat. Mikor bemutatkozott én is ugyan ezt tettem.
-A nevem Amélia, és szerintem tegeződhetnénk.
Vetettem fel az ötletet, majd mikor kisétált elgondolkoztam a dolgokon. Hamar vissza is tért, egy csomó kajával, és én vigyorogva vetettem rá magam a tálcára.
-Kösz. -mondtam az étel miatt, majd ismét megszólaltam.
-Szóval havonta háromszor kitör belőlem a vadállat ugye? Hát ez ömm....remek.

Tárgy: Re: A Kastély Szomb. Jan. 30, 2010 9:17 pm

-Nem. Minden mással, csak köszönettel nem. Elvettem az életét, mikor maga ezt nem is akarta. Mikor talán teljesen másmilyen tervei voltak az életében.*elhallgattam majd miután visszatértem az ételekkel, letelepedtem valahova, s csak figyeltem ahogy eszik s közben rágódtam magamban egy kicsikét. Vettem egy nagyobb levegőt, majd bele kezdtem.*
-Pontosan. Egy hónap három alkalommal. Bár ha már tapasztaltabb leszel, hatalmadban áll majd ezt az időt olyanra alakítani, mikor te akarod.*egy pillanatra elhallgattam, majd felpillantottam rá.*Most, az elkövetkező napokban, kiélesednek az érzékeid, egyre több mindenre leszel képes. Erősebb, és az érzékeid is felerősödnek. A következő holdtöltekor, mindenképpen itt kell lenned. ha emberekre támadsz, s elsőnek emberek vérét ízleled meg farkasként, nem lesz vissza út. kegyetlen gyilkos fog válni belőled.
*magyaráztam neki, majd nekidőltem az ágy támlájának. nem tudtam mit is kellene még mondanom. Vártam hogy kérdezzen, hisz ha minden információt egyszerre zúdítok rá, az csak neki lenne kellemetlen, s talán nem lenne ideje feldolgozni.*
-Gondolom azért láttál egy két fajom...most már fajunkról szóló filmet...nos azt el kell feledned. Egyáltalán nem vagyunk gonoszak.*felkeltem, s odamentem az ablakhoz. *Bár néha előfordul, hogyha rég nem engedtük szabadon a bennünk élő teremtményt, Gaia gyermekét, a hold sugara alatt, elvesztjük fejünket, s még a legtapasztaltabbak is így vannak ezzel.*elhallgattam, majd felültem a párkányra, s úgy pillantottam rá.*

Tárgy: Re: A Kastély Szomb. Jan. 30, 2010 9:42 pm

-De...hidd el, ez a legkevesebb amivel tartozom. Elvetted az életem, de ha belegondolok az nem is volt az, és te új esélyt adtál, egy másik fajta életre...Ezért akkor is köszönettel tartozom.
Mosolygok rá biztatóan. Tényleg így érzem, persze először dühös voltam,de aztán átgondoltam a dolgot és erre a következtetésre jutottam. Minek zsörtölődnék ha már úgy is megtörtént és nem lehet változtatni rajta. A szemeimmel végigkísérem a mozdulatait, és örömmel tömöm magamba a töménytelen mennyiségű élelmet.
-Nagyon finom. -jelentem ki, csak úgy aprócska megjegyzésképp.
-Igen láttam párat.-vigyorgok rá, majd folytatom az evést. Mikor végzek egy elégedett sóhaj hagyja el a szám és csendben hallgatom. -Rendben, itt maradok...Úgy sincs nagyon hová mennem, de a cuccaim kellenének, igaz nincs sok,de ruhára gondolom szükségem lesz.
Jó ez hülye kijelentés volt,de így igaz. Nincs sok cuccom,de azokra azért szükségem van. ha csak nem lep meg és nincs a szobájában egy hatalmas szekrény tele női ruhákkal. Amit azért erősen kétlek.
-Akkor gondolom, kérjek betegszabit az egyetemen?
Kérdezem, hiszen nem gondolom hogy ott kéne hagynom ez miatt az egyetemet, hiszen a falkának is gondolom van élete, ezen kívül is. Bár aztán ki tudja.
-Ami azt illeti egy pillanatig sem hittem hogy gonosz vagy...na jó talán egy pillanatig. De nem hiszem hogy a rosszak így néznek ki. -elgondolkozom kicsit a saját szavaimon. -Éjjel is ez történt?Mármint elvesztetted a fejed?
Kérdezem érdeklődve, bár úgy érzem erre is tudom a választ. Mikor a párkányra ugrik végig kísérem a szememmel.