Belső udvar

Ujjai a dús hajfürtökbe túrva könyörögtek újabb csókokért ahogy kiben immár vakon bízva érinti ajkait a másik puha és érzékien duzzadt ajkaihoz. Nyelvével finoman ölelte körbe Ralfét, hogy lassú keringőt járva kerüljenek közelebb egymáshoz. Teste önálló életre kélten cselekedett és szabadította meg elkövetkezendő gyilkosát ingétől, hogy a meztelen bőrfelszínen vándoroljanak ujjai és hol finoman érintve hol lágyan körmeit beleeresztve húzza végig az erős testen.
Kívánta fogvatartóját úgy ahogy eddig még senkit és meglehet, hogy halandó létének ezek az utolsó pillanatai de valami olyasmi vár rá amiről eddig csupán csak álmodhatott és ha a férfi ott lesz vele, hát történjen aminek történnie kell. Nem bánja és soha nem is fogja ebben biztos volt. Ralf fátyolos hangú beleegyezése felperzselte növekvő vágyait minek hatására kéjes nyögéssel kisérve feszítette hátra testét és önként tálalta fel magát az erősebbik nemnek. Ujjai immár lejjebb vándoroltak megállapodva a férfi ágyékánál, hogy gyengéd érintésével kényeztethesse partnerét. Furcsa érzésre lett figyelmes saját ágyékánál érezte ahogy teste egyre forróbbá válik és megszüntetve a külvilágot csak arra vágyott, hogy Ralf végre beléhatolhasson. Nem gondolkodott testestül, lelkestül átadta magát a vágyak hullámainak és hagyta magát sodródni az árral.
-Kívánlak. –súgta Ralf ajkaiba ahogy kéjtől csillogó szemeit a másikéba égette- Tégy magadévá!
Fejezte be mondatát és gyengéden szívta meg a férfi alsó ajkát.

Kihasználva Ralf hátrálását tekintete végig siklik látványán amit tán a lassan fölé kerekedő észre se vett hiszen szemei mindvégig vándoroltak a kecses alakon. A gazella test könnyen veszett el a hatalmas ágy tartalma között mindeközben a birtoklóan közeledő kidolgozott test ismét fölé tornyosult, hogy ostrom alá véve ajkait kezei végig simíthassák alakját. A puha meleg érintésből áradt a törődés az a gondozás amire csak vágyhat egy nő. Nem ismeri régről a férfit még is többet kapott tőle mint kellett volna. Többet amiért Meg hálás volt. Kialakult kettejük között valami, valami ami meghaladja az emberi érzések szintjét valami megfoghatatlan.
Lehunyt szemekkel élte át ahogy a férfi tenyere kegyeibe fogadta testét és pontról pontra vándorolt egyre lejjebb érzékien simítva bőrfelszínét.
Mikor az érintést az ágyékánál érezte erősebben markolt bele az izmos vállakba és ajkai szétnyílva adtak hangot vágyaiknak. Csípőét mozgatva vette fel vágyaik ritmusát. Érezte, hogy egyre forróbb ott alul és lüktetve kérlelte a folytatást. Arcán halvány pír jelent meg úgy nyögte szavait.
-Hatolj…. Belém.
Valahogy úgy tartotta helyesnek ha szavat ad vágyainak és közli partnerével miként kívánja a folytatást. Gátlása romokban hevert tudta mit akart és mindenféle szemérmetességet félre téve vette kezébe sorsának elkövetkezendő lapjait.
Tenyerével finoman vette birtokba Ralf férfiasságát persze csak miután megszabadította nadrágjától és óvatos mozdulatokkal hergelve húzta szét combjait. Szemeivel szomjasan kereste partnere tekintetét ahogy lassú ám határozott mozdulattal késztette ágyékához a másikét. Az érzéstől különböző impulzusok áradtak szét testébe egyvelege a bizonytalanságnak, félelemnek, kíváncsiságnak és vágyainak mit a férfi iránt táplált. Felsóhajtva várta a folytatást és érzéki csókkal jelezte Ralfnak, hogy az irányítást ezennel átadja és tegye azt amit tennie kell. Elengedve magát fonódtak ujjai a másikéba. Most, hogy közel érzi magát a férfihoz hiszen ez így is volt nem félt semmitől. Nem tudta milyen azaz orgazmus még is tudta nincs sok hátra és csak száll a vágy hullámai hátán engedve sodrásuknak.
-Most tedd meg! B
Volt parancsoló ám egyértelmű utasítása. Gyorsan közeledett a csúcs felé és azt akart, hogy most tegye azzá ami Ő maga is. Félelem nélkül várta ahogy Ralf könyörtelenül hajtja végig utasítását.

Nyugtató szavairól test minden egyes porcikája bizsergett és… óh igen! Akarta. Akarta, hogy megtegye, hogy változtassa azzá amivé lennie kell. Hogy a perzselő kéjes pillanat miatt gondolta helyesnek nem tudni de akarta és ez a lényeg. Szemei megállapodtak a másikéba bár perifériából látott valamennyit az átváltozó karból ezért szorosabban kapaszkodott partnere testébe így lelve vigaszra.
Az energia oda visszavándorolt testébe és az édes még is gyilkos fájdalom végig cikázott testén nem kímélve idegpályáit. A gyönyör és az égető fájdalom érzésével sikoltott fel fel jól esően, ahogy karmok hasították bőrét kinyerve a forró vért mi Ralf vérével köti össze őket most már örökre.
Az idő megállt és lelkestől, testestől csak egymásé voltak. Tompán hallotta zihálását ahogy teste igyekszik szívét lenyugtatni.
Erőtlenül nyúlt el a puha ágyba miután ágyéka összehúzódása is lassan abba maradt kinyerve partnerének anyagát.
Nagyokat lélegezve próbált vissza térni a valóságba, jól esett neki ahogy párja törődően végig nyalta sebét végül bele nézett azokba az ártatlan boci szemekbe. Mosolyogva próbált közelebb bújni Ralfhoz ez volt a legtöbb amit tehetett mert egyszerűen nem tudta mit is mondhatna. De azzal tisztába volt mit akar. A férfit akarta akit annak idején megismert egy parkban, aki visszaadta könyvét és aki mellette kocogott a futópadon, aki elhozta erre a helyre és aki elvette életét, hogy egy másikat adjon. Gyűlölnie kellene utálni önző tetteiért még se így tett. Amig mellett van nem számít semmi, de ha kiderülne miként Ralf számára ez nem jelentett többet egy kalandnál akkor felkészülhet a legrosszabbra. Nincs is rosszabb egy nő bosszújánál.

A csendélet porba hullt mikor a bocsánatot jelző szó elhagyta a férfi ajkait. Gean szemei felpattantak amikor az előbbi együtt töltött idők újból leperegtek lelki szemei előtt Nem mert megmozdulni érezte ahogy a testi fájdalom tudatosul elméjébe és ami felerősíti azt. Még nem fogta föl, hogy mi is történt talán nem is akarta. Most nem. Úgy érezte feje majd felrobban de nem tudta mitől, gondolkodni is nehezére esett. Inkább csak mozdulatlanul feküdt és nézte az ablakhoz lépő alakot.
-Sajnálhatod is…. Hogy felkeltél mellőlem.
Morogta de nem dühösen arra már nem futott erejéből. Érezte ahogy valami meleg nedves lé végig folyik combján. Nem volt nehéz kitalálni, hogy miknek a keveréke.
-Nem foglak utálni. –szögezte le a témát ahogy a felé forduló bús szemekbe nézett- valahogy olyan mocskosnak érzem magam. Le kellene fürdenem de nem merek megmozdulni.
Érezte ahogy szemei lassan lecsukódnak.
-Nem jönnél ide?
Kérdezte ahogy arcát a párnába temette és várta, hogy az álommanó meglátogassa.