Le fleur du mal

Teljes név: Angelique Tussaud

Becenév: Ange, Angie

Faj: Vámpír

Nem: Nő

Kor: 18 (+217 vámpírként)

Születés helye/ideje: 1793. december 13. Franciaország


Képesség: Vámpírképességek

Foglalkozás: Művész (énekel és színészkedik)

Hobbi/kedvenc dolgai: Imád olvasni, festeni, és énekelni. Szereti a magányt, egyedül ülni valahol a szabadban és nézni a Holdat. Szeret még zongorázni. És az egyik kedvenc elfoglaltsága hogy szivassa az embereket.

Külső

Szem: Mélykék.

Haj: Hosszú hullámos barna haja van. Általában kiengedve hordja.

Magasság, alkat: Nagyon kecses a mozgása, már már emberfölötti. Karcsú, nőies alakkal van megáldva, mindig arisztokratához hűen mozog.

Viselet: Szeret csinosan öltözködni és ezt a munkája is megköveteli. Mindig tiszteletet parancsoló a megjelenése és mindig kifogástalan.

Különleges ismertetőjegy: -

Család:

Édesapa: Nicolas J Tussaud (halott)

Édesanya: Elisabeth Tussaud (halott)

Testvére(i): Rosalie Tussaud (halott)
Louis Tussaud (eltűnt valószínűleg halott)

Egyéb hozzátartozók: -

Jellem: Angie nagyon makacs lány, hajlamos meggondolatlanul cselekedni, és nagyon öntörvényű. Nem érdekli mit mondanak mások. Hangulata nagyon ingadozó. Arisztokratikus a viselkedése mindig, megköveteli a figyelmet, és nagyon intelligens. Hiú és önteltnek is mondható, bár azt senki nem állíthatja hogy erre nincs oka. Egyébként nem túl nyitott és nem árul el sokat magáról. Ezért is mondható titokzatosnak. Nagyon szenvedélyes. Szarkasztikus, néha sértő és rideg. Nem nagyon érdeklik az emberek.

Felszerelés/ fegyverek: Mindig van nála sminkcucc.


Életem története

„De tudd meg!E föld népemé lesz véglegesen!S ha már reszket a világ tőlem, én leszek a vadász, te pedig az őzem.”

1793. december 13. Különös éjszaka volt. Kifejezetten sötét. Csak a Hold volt az égen, ám egyetlen csillag sem kísérte. Péntek 13-a volt, amit sokan balszerencsésnek tartanak, ám nekem a születésem napja volt. Egy nagyon is jómódú nemesi családba születtem. Bár a pénz nem jelentett számomra túl sokat. Születésemkor már javában folyt a francia forradalom, bár tény hogy nem nagyon foglalkoztam vele, hisz kislány voltam. Édesapámat Nicolas J. Tussaudnak, édesanyámat pedig Elizabeth Tussaudnak hívták. Nem volt valami kellemes gyerekkorom, annál is inkább mert utolsó gyerekként születtem, azaz 3. ként. Anyámnak előttem született még két gyermeke, egy fia és egy lánya. Rosalie és Louis. Hát mit is mondhatnék, nem voltam a kedvenc hugicájuk. Louisal még kijöttem valahogy, de Rosalie gyűlölt. Bár sosem éreztem miért, mert oka nem volt rá, és ezt a mai napig nem tudom megérteni. Mikor születtem a testvéreim már 10 és 15 évesek voltak így jóval idősebbek mint én. Azt hiszem Rosalie féltékeny volt rám, csak a külsőm miatt. Hiába voltam pedig szép és okos mindenki a testvéreimet imádta. Engem csak díszként hordoztak különböző bálokba és társasági eseményekre. Azt el is felejtettem említeni hogy Párizsban egy kastélyban éltünk. Hát kislány koromban a szüleim nagyon sok mindenre megtaníttattak , festeni, zongorázni, és a művészetek nagytöbbségére is. Tánc, éneklés, minden ami csak szóba került. 14 éves koromban megölték az édesanyámat a forradalmárok. Igazából nem voltam szomorú, nem volt a viszonyunk épp felhőtlen, és sosem szeretett. 16 éves voltam mikor megismertem egy nagyon különleges férfit. Briannak nevezte magát. Tisztán emlékszem rá. Hosszú fekete haj, hófehér bőr, és kék szemek. A legjobb barátom lett, mindig azt mondta én vagyok a fény az ő sötét életében. Mikor 17 éves lettem az apám bejelentette hogy férjhez kell mennem. Mondhatom hogy kicsit sem lelkesedtem az ötletért, tiltakoztam, dühöngtem, de persze mind hiába. Azt mondta, hogy ő így döntött és kész, fogadjam el, ez a lányok dolga. Nagyon dühös voltam rá, hisz a férfi iránt nem érzetem semmit, a gyűlöleten kívül. Egy gazdag, francia, arisztokrata nemes volt egyébként. Pont a 18. születésnapomon akarták tartani az esküvőt. Éjjelente sokat beszélgette,m Briannal erről a dologról is. Csak ültünk a vízparton és beszélgettünk. Nem voltunk szerelmesek, de lelki társak mindenképp. Sok tiltakozás, és szenvedés után azonban eljött a 18. születésnapom, melyet úgy gyűlöltem. Nagy pucc, gyönyörű ruha, csodás dekoráció, de nem voltam boldog, egy kicsit sem. A szertartás sötétedés után kezdődött, ám előtte Brian bejött a kastélyba és azt mondta menjek vele ő majd segít. Mindent elmondott magáról, ki és mi is ő valójában. Először nem hittem neki, de meg is mutatta, így kénytelen voltam hinni neki, és mondhatom hirtelen eléggé lesokkolt, és meg is ijesztett bár tudtam képtelen lenne bántani..Azt mondta szüksége van rám, a legjobb barátja vagyok, így örömmel mentem bele a dologba, hogy én is olyanná váljak mint ő. Egyébként a külsőm mindig is mondhatni furcsa volt. Vagyis az embereknek furcsa. Nem úgy néztem ki mint egy átlag francia. Szépnek tartottak az igaz, de furcsának is. Sötét haj, kék szem, hófehér bőr. Így eléggé kontrasztos volt a külsőm. Na de folytassuk a történetet. Elvitt a Szajna partjára egy eldugott kellemes kis részre. A lágy szellő kellemesen simogatta az arcom. Hirtelen mögöttem termett és a nyakamba mélyesztette helyes fogait.. Nem éreztem fájdalmat, inkább élveztem, nagyon is. Utána szörnyű kínokat éltem át, melyeket nem is részleteznék. Adott a véréből, melyet mohón szívtam magamba. Utána teljesen máshogy kezdtem el látni a világot, ám az nem változott, csak én lettem teljesen más. Első áldozatom mélyen gyűlölt jegyesem volt. Élvezettel ittam meg, minden csepp vérét. Nagyon ízletes volt, emberéletemben még nem tapasztaltam ehhez foghatót. Utána még 2 évig jártuk együtt utunkat Briannal, majd otthagyott. Csak úgy, szó nélkül.. Csalódott voltam, de a sok csalódás miatt amit életemben átéltem egész könnyen túlléptem rajta. Rengeteget utaztam, és tanultam. Úgy tudom a bátyám vérfarkas lett, bár fogalmam sincs hogyan, vagy miért, hiszen 18 éves korom óta nem láttam őt.A nővérem pedig gondolom halott, bár már ebben sem vagyok biztos. Még mindig 18 vagyok, csakhogy már 199 éve folyamatosan. Volt időm tanulni, és mindenre amit akartam. De ez egyáltalán nem volt áldás, Sőt én átoknak is tartottam, de ezt már hagyjuk inkább..A lényeg hogy így váltam azzá, ami ma vagyok..Francia országban rám ragadt egy név, és mindenki úgy emlegetett, még Brian adata nekem mikor még velem volt.És ez valamelyest elkísért a művészi pályafutásom alatt is, és ami teljesen igaz rám.Még ma is emlegetnek így néha, de inkább csak régi ismerősök. : Le Fleur du Mal, vagyis a bűn virága....

Véres menyegző (Átváltozás)

1856.Párizs
Minden 1811-ben történt. Sosem gondoltam hogy az a nap, amit kislánykoromban annyira vártam, amiről annyit álmodoztam , életem legszörnyűbb napja lesz végül. Arra főleg nem hogy azon a napon sötétül be előttem a világ, hogy azon a napon jön el értem a halál tökéletes, és kíméletlen angyala,m amelyik napon születtem. Kicsit talán ironikus is. Nagyon régen történt évszázadok választanak el immár attól a naptól, de a teher nem lett könnyebb, sőt egyre csak nehezedik. Már kezdett lemenni a Nap. Előtte egész héten hatalmas nyüzsgés volt, na de beszéljünk arról az egy bizonyos napról amikor mindez történt. Szóval a Nap már lement, aranyszínét elfordította a gonosz világtól. Minden készen állt az esküvőre, csak én nem. Gyönyörű tányérok a hatalmas asztalokon, hófehér terítők, mindenki nyüzsgött és tette a dolgát. Csak én éreztem magam szörnyen. Gyenge voltam, úgy gondoltam bármi jobb ennél a szörnyű esküvőnél, és az hogy épp a 18. születésnapomon történt mindez csak tetézte a bánatom. De mit is tehettem volna, mikor hozzá kellett mennem, nem volt apelláta. A férfi szörnyű volt, inkább nem is részletezem. Ezt az egész dolgot egy porcikám sem kívánta. A szobalányok épp segítettek öltözködni, közben nagyon hamar átvette az uralmat kint a sötétség. Az ablak nyitva volt, én meg már készen álltam arra hogy tönkretegyem az életem. A hajam szép, göndör fürtökben omlott a vállaimra, és a hófehér ruha súrolta a padlót. Ájuldoztak a szobalányok hogy milyen gyönyörű vagyok, de én ügyet sem vetettem rájuk, egyszerűen nem érdekeltek. Odasétáltam a szobám nyitott ablakához. Mellette egy mederben a Szajna duzzadó vize folydogált. Mikor az ablakhoz léptem, megcsapta az arcom a hűs éjszakai levegő. Egy két hűvös fuvallat leheletnyit összekócolta a hajam és megsimogatta az arcom. A Hold ezüstös fényárba borította a Szajna fodrozódó vizét, és az zsemle alakú égitest képmása ragyogott a vízben. Elgondolkoztam azon hogy mennyivel jobb lenne levetni magam a mélybe és átadni magam halál hívásának. De tudtam, hogy ez lenne a legnagyobb önzőség a részemről. A szobalányok megfogták a kezem és beljebb akartak rántani, de dacosan megrántottam a kezem és kiparancsoltam őket. Tovább álltam az ablakban és vártam hogy eljöjjön a perc mikor indulnom kell. Ám hirtelen egy újabb hűvös fuvallat érkezett, de nem az ablakból. Mögöttem egy lágy , ellenállhatatlan férfihang szólalt meg.
-Gyere velem, kedves! Én segítek rajtad, csak egy szó és minden megváltozik.
Nagyon meglepődtem, és megpördültem, ám kicsit félve is, bár a hangot felismertem.
-Brian..Te..te ho..hogy kerülsz ide?És hogy jutottál be?És ezt hogy érted?
Kérdeztem felvont szemöldökkel, erős kétkedéssel és értetlenséggel. Egy mosoly jelent meg szája sarkában, és kék szemeit az enyéimbe fúrta.
-Ang…Ang..Ang..Tényleg azt akarod hogy épp most magyarázkodjak?Mindjárt menned kell, és tudom hogy nem akarod tönkre tenni az életed, főleg nem miattuk.
Mondta halálos nyugodtsággal, ami bennem nem volt meg. Egy pillanatig elgondolkoztam a mondatain, majd megráztam a fejem.
-De kérlek Brian, nem lehet. Nem tehetem.
- Dehogy nem. Csak egy szavadba kerül Ang és én segítek, ígérem.
Mondta meggyőzően, és én persze minden szavát elhittem, képtelen voltam neme t mondani neki. Annyira meggyőző volt és határozott mint amilyennek még sosem láttam. Tettem pár lépést és ő nyújtotta a kezét. Megfogtam, és akkor hirtelen a karjaiba vett és megszólalt.
-Csukd be a szemed.
Mondta és én hallgattam rá. Percekkel később már a friss levegő illatát éreztem, és a Hold fényét, na meg a baglyok heves huhogását. Megcsapta az arcom a hideg szép is. Éreztem a testemen hideg érintését. Minden porcikám beleremegett. Nem tudtam hogy kerültünk oda. Majd hirtelen a friss víz illata is elért hozzám. Kinyitottam a szemem. Ott voltunk a Szajna partján. Egy helyen a kastély mellett, ahol senki nem volt, se ember, se más, csak mi ketten. Lerakott, és éreztem a puha füvet a lábam alatt. Ott álltam a menyasszonyi ruhámban. és csak néztem rá. Elmosolyodott és feltette a nagy kérdést.
-Készen állsz egy másik életre?Egy életre ami örökké tart?
Kétkedőn és meglepetten néztem rá. Körbepillantottam és akkor már tudtam nekem itt nincs jövőm, így bólogatni kezdtem.
-Igen.
Feleltem röviden. Ismét rám mosolygott mögöttem termett és lágy hangját már egész közel éreztem a fülemhez.
-Bízz bennem. Lazíts, nem fog fájni.
Időm már nem volt reagálni, hirtelen szúró fájdalmat éreztem a nyakamba. A friss vér kicsordult, és végigfolyt a nyakam hófehér bőrén. A ruhám is véres lett. Nem fájt csak először, utána inkább mámorító érzés volt, kellemes és a halál oly hívogató volt. Éreztem hogy az erő kiáramlik belőlem, és összerogyok. Éreztem ahogy erős kezei elkapnak és lefektetnek. Meleg folyadékot éreztem a számban. Utána hirtelen mintha a vér újra lüktetni kezdett volna az ereimben. Kinyitottam a szemem, és ott állt felettem, mosolygott. Felálltam é körbenéztem.
-Láss immáron egy vámpír szemével. Mond mit látsz?
Kérdezte lassan, én pedig megtettem amit kért. Körbenéztem. Minden olyan más volt, hirtelen mintha kiteljesedett volna a világ. De nem az változott, hanem csak én. Én lettem teljesen más. Immáron az éjszaka kárhozott lényévé lettem..
-Minden más lett.
-Igen..
Felelte röviden, mikor én elviselhetetlen szomjúságot kezdtem érezni.
-Ohh..Szomjas vagy ugye? Menj, és tedd amit tenned kell.
Mondta és én rá sem néztem hanem elindultam a kastély felé. Megláttam hogy a jegyesem épp sétálgat türelmetlenül. Egy gonosz vigyor terült el az arcomon, fel sem fogtam mi történik. Oda léptem mögé és megszólaltam.
-Ohh..csak nem elkéstem?
-Mi? An..Ang?Végre itt vagy, induljunk már.
Mondta értetlenül, majd tekintete a véres ruhára tévedt.
-Mi..Mi ez?
Kérdezte ijedten, de én csak mosolyogtam.
-Semmi.. Nyugodj meg, nem fog fájni..
Mondtam és mögé léptem, hirtelen belemélyesztettem fogaim a nyakába, melyből hamar kibuggyant a vér. Élvezettel ittam, olyan volt mint ha egy drog lenne, de annál sokkal jobb, és fontosabb. Minden csepp vérét élvezettel ittam, és a végén csak egy élettelen test maradt, amit a Szajnába vetettem. Elborzadtam tettemen, és azon hogy még élveztem is. Vissza mentem Brianhez, elmondtam mit tettem, és ő megnyugtatott, majd azt mondta menjek vele. Így is tettem. De ez már egy másik történet. Azért furcsa, egy napon lett volna az esküvőm, volt a szülinapom, haltam meg és születtem újjá…